Kedves mindenki, akiknek ez a téma érdekes lehet.
Sokan megpróbáltak már okosakat írni, mondani a témában, én a saját szemszögemből osztom most meg ezt a néhány sort. Amellett hogy ma Magyarországon rajtam kívül nem vette még a bátorságot senki a vőfélyek ceremóniamesterek oktatására / hivatalosan tanfolyami formában biztosan nem / talán az sem véletlen hogy az ország első ceremóniamesteres weboldalán is megtalálható a nevem. Több mint 700 esküvővel a hátam mögött, és ismerve mindkét oldal munkáját, talán elhiszitek, hogy hitelesen ítélem meg a szakmát. Aki nem így gondolja, ne is olvasson tovább. Hangsúlyozom mindez a szubjektív véleményem.
Elöljáróban annyit, hogy 1994.08.13-án magam is autentikus vőfélyként kezdtem, hiszen abban az időben nem is volt más. Mindenki megfért a másik mellett, hiszen mindenki ugyan abban a verselős stílusban dolgozott. Voltak akkor is felkapottabb, és kevésbé felkapott vőfélyek. Aztán jött a nagy robbanás a 2000-es évek elején. Felnőtt egy új generáció, és igény mutatkozott a „ nem vőfély „ szerepre. Ekkor alakult ki a ceremóniamester, és az esküvői moderátor szerep. Mint minden más, ez is elsőként nagyvárosi viszonylatban kezdődött el, mint a kültéri szertartás, körasztal, meg a fényfüggönyös dekoráció, a svédasztal, a tortaállvány, és sorolhatnám. Ma már mindent a külföldi trendek diktálnak, és a legkisebb falvakban is hamarosan mindenki Amerikás esküvőt szeretne. Legalábbis a külsőségek tekintetében. Ez az igény egyre erősebb, és ennek okán mára eljutottunk oda, hogy az esküvők nagyobb százalékába keresnek ceremóniamestert mint vőfélyt. Ezt a vőfélyek nyilván megérezték a megrendelések számában, így elkezdtek gondolkodni azon, hogy ezt miképpen tudnák áthidalni. A megoldás nekik nyilván kézenfekvő volt, a pároknak viszont egy abszolút képzavart okozott. Mert a verselős lánykikérős rigmusos vőfélyek is azt gondolták, hogy elég levetni a kalapot, letenni a botot, felvenni az öltönyt, és nem versekben beszélni. Mert ők csak azt látták, hogy a ceremóniamesterek ugyan azt csinálják mint ők csak más stílusban, és ezzel még dupla annyit is keresnek. Gyorsan hozzáteszem, hogy bár a menyasszonyok is szoktak szörnyülködni a ceremóniamesterek árain, azokat nem mi, hanem a piac határozza meg. Mindenki annyit ér, amennyit hajlandóak kiadni érte a párok. Ha ez valóban így lenne, mármint hogy mindenki csak a pénzt nézné, akkor ma kb annyi vőfély lenne az országban mint kötélfonó vagy házaló késköszörűs, mert mindenki ceremóniamester volna. Leszögezném, hogy nincs azzal baj ha valaki stílust vált a piaci igények folytán, vagy éppen az újabb szerepkörrel szívesebben azonosul, hiszen én magam is váltottam. Viszont tudjuk már eldönteni, hogy mik akarunk lenni, mert eljut a világ lassan oda, hogy hiteltelenné válik az a szolgáltató, aki ez is meg az is. Mert joggal megkérdezhetik a párok, hogy akkor most te mi is vagy valójában ? Ha a helyére kerülnek a szolgáltatások a párok fejében, akkor tiszta lesz a kép. Szerencsére egyre tudatosabbak a megrendelők, tudják , hogy mit akarnak. Vőfélyt vagy ceremóniamestert. Erre szoktam mondani, hogy ha egy kőművesnek / aki abban jó, de a többi szakmához nem sok köze van /,nincs munkája akkor hazudja azt hogy ő ács is meg festő is, végül is építőipar nem ? Félre ne értsetek. Nem azt mondom hogy egy vőfélyből nem lehet jó ceremóniamester, de ne kalandozzunk már a szerepkörök között. Ami engem személy szerint a legjobban zavar, az a megrendelők félrevezetése, becsapása, és ki merem mondani, megkárosítása. Azt viszont ennél a résznél nyomatékosan ki kell hogy emeljem, minden tisztelet azoké a vőfélyeké, akik a mai napig a megszokott szerepkörükben alkotnak kiválót, és nem hajlandóak még csak gondolati síkon sem a másik oldal felé orientálódni. Jellemzően azok lettek hirtelen mindenkinek megfelelő szolgáltatók, akiknek elfogyott vőfélyként a munkája / annak meg ugye oka van / vagy hirtelen sokat szeretne keresni. Azt is lehet, csak nem így kellene…. És hogy ne csak a vőfélyekről essen szó, még azt hiheti valaki hogy nem szeretem őket. 🙂 A ceremóniamestereknél is óvatosságra intenék minden menyasszonyt és vőlegényt. Tele a piac színészekből, orvosokból, műsorvezetőkből lett ceremóniamesterekkel, az önmagukat otthon kitalálókról már ne is beszéljünk. Nulla esküvői tapasztalattal belevágnak, aztán a fotós meg a pincérek súgnak neki hogy éppen mit kellene csinálni. Mindezt persze nem alsó kategóriás vállalási árért. Ha tőlem kérdezik, hogy ki a jobb a vőfély vagy ceremóniamester, azt szoktam válaszolni, hogy amelyik nektek jobban tetszik. De csak olyat szerződtessetek, akivel tudtok azonosulni. Persze van aki karaktert keres az esküvőjére, van aki egy vér profit, van aki egy jópofát aki szinte haver, és van aki csak egy olcsó szolgáltatót. Mindenki a saját igényeinek és persze a lehetőségeinek megfelelően. Szóval óvatosan a választással, hiszem hogy mindenkinek megvan a megfelelő szolgáltatója, szolgáltatónak meg a megrendelője. Az a jó mikor megvan az egymásra találás, és akkor mindenki boldog. DE jó volna ha a szolgáltatói oldalról eltűnnének a pénzért bármire hajlandó szánalmasok, akik rontják az egész szakma megítélését. Az egymást ajánlgatók, a haveri körök, az egymást úgy dicsérgetők, hogy munka közben soha nem látta egyik a másikat. Az sem vet jó fényt senkire ha úgy vezeti félre a párokat, hogy egy x ft-os áron elérhető szolgáltatást hirtelen feláraz 30-40.000 ft-al, aztán ad egy ugyan akkora kedvezményt. Mindezt kuponos oldalon.
Na az már nem szép, hanem szinte gyönyörű. Az elmúlt egy évben kb 10-15 ilyennel találkoztam. A párokat nem keresni kell, meg mindenféle hazugságokkal betalálni. Oda kellene eljutni, hogy a párok maguktól megtalálják a szolgáltatót. Mert valamiért érdekes, vagy letett már annyit az asztalra, hogy szájról szájra adják a párok egymásnak. Én tennék egy felajánlást minden vőfély-ceremóniamesternek, meg minden ceremóniamesternek, aki tapasztalat hiányában máris sztárnak képzeli magát. Adjanak nekem egy dátumot a szezonjukból, arra a napra én adnék nekik munkát, mondjuk egységesen 150.000 ft-ért. De oda mennek aznap dolgozni, ahova én mondom. Na utána garantáltan átértékelnek mindent amit erről a szakmáról gondoltak. Mert megnézném én a tájszólásos és egyben cizelláltan kommunikálni nem tudó vőfélyt / aki egyben ugye ceremóniamester is / a Várban vagy valamelyik hajón, hotelben egy orvos, jogász, politikus esküvőn. De ugyan így a csokornyakkendőben feszítő kezdő ceremóniamestert is, aki állítása szerint minden problémát megold, és feltalálja minden közegben magát, ha rádobok egy ketrecharcos vagy éppen futballista esküvőt. Amolyan igazi állat brigádot. Éjfélre nem lenne őszinte a mosolya az biztos. Azt hiszem erről könyvet lehetne írni, hogy sokan mennyire vannak eltévedve a saját képességeik, és amúgy az alapfogalmak tekintetében is. De a lényeg nem változik, továbbra is azt mondom, ha az a kérdés , hogy vőfély vagy ceremóniamester, akkor azt mondom mindenki legyen vőfély VAGY ceremóniamester, mert olyan nem létezik hogy vőfély ÉS ceremóniamester. Vajon van e sok olyan menyasszony akinek az esküvőjére menyasszonyi ruha egyben menyecske ruha lesz? Pedig ugyan az nem ? Ruha. Lesz e polgári, egyben egyházi esküvő ? Pedig ugyan az, összeházasodtok. Lesz e menyasszonyi tánc egyben menyecske tánc ? Pedig ugyan az, tánc…
Aki idáig eljutott az olvasásban, azt legalább érdekelte a téma. Köszönöm a figyelmet.
Szitu
