2008 tavasza óta szervezek esküvőket. Akkoriban még kevesen foglalkoztak szertartásvezetéssel, és látva, tapasztalva az anyakönyvi hivatalok működését, hozzáállását, 2010-ben létrehívtam szertartásvezető csapatomat. A szertartás szövegét – a jegyespárral közösen – minden esetben én írom, a menetét én állítom össze, viszont jómagam jobb szeretek a háttérben maradni, ezért olyan kollégákat, szertartásvezetőket kerestem, akik a szépen, artikuláltan, hangosan tudnak beszélni, akár 300 fő előtt is képesek levezetni egy szertartást, elmondani a szöveget, emellett hitelesek a „hivatalos személy” feladatkörben.
A keresésben a másik szempontom az volt, hogy együtt érző, bizalomkeltő személyiségek legyenek, hisz sok jegyespár nem szeret szerepelni, számukra megterhelő az esketési ceremónia, és egy kedves, mosolygós, bátorító személy sok terhet levesz a vállukról. Szertartásvezetőimnek egyéniségeket kerestem, ezért hiába várják tőlünk, hogy azonos ruhában, egyenruhában jelenjünk meg. Mindegyikük önálló látásmóddal bíró személyiség, másért jó, másban erős, de úgy gondolom, hogy pontosan ettől tudunk egy csapattá kovácsolódni, így tudunk minden igénynek megfelelni.
Nálunk minden jegyespár megtalálja a saját Szertartásvezetőjét.
Csak példaképpen az elmúlt években vezettünk szertartást hajón (kinn és benn, állón és menet közben), különböző szállók, éttermek, kastélyok teraszán, kertjében, termében, a Hármashatár-hegy tetején (tűsarkúban egy kis sziklamászás meg se kottyan), de mentünk házhoz is, amikor a pár a saját kertjében, szűk család és barátok előtt mondta ki az igent.
2010-es megalakulásunk óta fontosnak tartom, hogy az esketési ceremónia megtartására Szertartásvezetőm másodmagával menjen, egy olyan segítő kollégával, aki a háttérből koordinálja a szertartást, jelzi a hangosítónak, hogy mikor induljon a zene, igény esetén a bevonulásnál segítse a jegyespárt, illetve, ha szükséges, akkor szól a pincéreknek, hogy hozhatják a pezsgőt. Amikor csak tehetem, jómagam vagyok ez a személy, a háttérember.
