Megjelenés szolgáltatóként az esküvőn

1587

Gyakran felmerül bennem a kérdés, egy-egy esküvő előtt hogy mit vegyek fel. Ez nőként talán annyira nem is meglepő, ám nagyon nem egyszerű dolog a döntés. A „nincs egy rongyom, amit felvegyek” sajnos ebben a szakmában nem jó kibúvó. Szolgáltatóként igaz, hogy dolgozni megyünk az esküvőre, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez két ember családi illetve baráti ünnepe. Meg kell adnunk a tiszteletet.

Anno amikor még főként esküvőszervezőként dolgoztam, talán kicsit könnyebb volt a dolgom, mert a háttérből vezényeltem a többi szolgáltatót és nem voltam porondon. Természetesen akkor is meg kellett adni a módját, de akkor nem aggódtam annyira, a ruha hossza vagy fazonja miatt. Visszafogott elegáns volt a dress-code számomra, lehetőség szerint némileg a dekorba „olvadva” – akár egy apró kiegészítő által. Szertartásvezetőként és kétnyelvű ceremóniamesterként már egyéb dolgok is képbe kerültek. Úgy gondolom, hogy nem én vagyok a központi szereplő és ennek megfelelően sem frizurában, sminkben, de főként öltözködésben nem múlhatom felül a menyasszonyt.  Természetesen nem játszom a szürke eminenciást, de igyekszem az elvárásoknak megfelelni, és nem szem elől téveszteni, hogy cm-ként akár 14-16  órát is „talpalni” kell és ismerve a korlátaimat, ezt például tűsarkúban nem tudom abszolválni, bármennyire is szeretném. 🙂

Előfordult azonban számos alkalommal, hogy az ellenkezőjével találkozom: strandpapucsban csattogó szervező, mélyen dekoltált ruhában lévő szertartásvezető, farmeros ceremóniamester. Nem mennék most bele viszont a citromsárga pólóban rohangáló videós halásznadrágos flip-flop papucsos fotós és a farmeros DJ témakörbe… Úgy érzem, ezek az emberek nem gondolnak bele, hogy milyen eseményen fognak részt venni. Vagy ők azon emberek közé tartoznak, akik az Operába is farmerba mennek? Sajnos ilyennel is találkoztam.

Sokan elfelejtik, hogy az esküvő két ember Ünnepe. Ahol mi azon dolgozunk, hogy minden tökéletes legyen. Egy nap, ami az Ifjú Párról szól. Nem a szolgáltatóról és nem a vendégekről, akik között szintén vannak néha, akik túlöltözik a menyasszonyt, vagy olyan színű ruhában jelennek meg, amiben nem illik.

Úgy gondolom, ha kellő alázattal állunk hozzá a munkánkhoz, akkor helyre kerülnek fejben is a dolgok és józan paraszti ésszel fel tudja mindenki mérni mi való, mi az, ami túlzás vagy éppenséggel kevés egy ünnepre. Azt szoktam mondani, kicsit gondolkozzunk a másik fejével. Vajon mi örülnénk annak, ha a mi esküvőnkön jelenne meg egy szolgáltató dívaként vagy férfi esetében szmokingban? Illetve ha nem adná meg a kellő tiszteletet és olyan öltözékben érkezne, amiben mi még egy kerti partira se mennénk el?

Azt hiszem egyértelmű a válasz. 🙂