Eljött a hónapok, akár évek óta szervezett és várva várt nap, ami– remény szerint – rengeteg felejthetetlen és örök pillanatot adhat! Számos közhelyet “puffogtathatnánk”, ami lehet ugyan elcsépelt, de jól jellemzi az esküvő napját, és különösen fontos a fotózás szempontjából is.
Bizakodom, hogy a sok leendő vendéghez is eljut ez a néhány gondolat (leginkább az ifjú pár által… akár az ajándékigénnyel együtt 🙂 ), mert ez által érdemi segítséget nyújthatnak fotósoknak, videósoknak, illetve – azzal, hogy befolyásolják a végeredményt-, az ifjú párnak is.
Szeretem a munkám, az esküvőket, az embereket, az elkészült képeket, az örömet, amit szerzek vele, és pont ilyen komolyan is veszem azt, maximalista lévén, szeretnék tökéletes végeredményt. Ehhez viszont nem csak jó szemre, empátiára, a jó technikára, és jó fényekre van szükség, hanem gyakorlatilag a teljes násznép együttműködésére. Hiszen az esküvői fotózás nem csak abból áll, hogy készítünk az ifjú párral néhány kreatív képet, és hogy ’kattintgatok’ a teljes esküvői ceremónián, hanem megörökítem a pár – jó esetben – egyik legszebb napjának minden fontos pillanatát.
Az esemény főszereplői – az ifjú pár- engem kért fel, fizetnek érte, és tőlem várják, hogy mindent viszontlássanak, a lehető legesztétikusabb, legigényesebb formában. A pillanat legyen örök, ami megőrzi az emlékeket! Ennek mára nagyon szépen kialakultak a szokásai, egész kultúrája Magyarországon, ám összességében a fotós munkájának jelentőségével, és megbecsülésével kapcsolatban sajnos még messze elmaradunk, ha összevetjük a nemzetközi vizeket a hazaival.
Egy templomban, vagy akár egy polgári szertartáson az összképet nagy mértékben rontja a folyamatosan videózó, fotózó, netán vakuzó vendégsereg. Az építészeti megoldások, egy szőnyeg, a kihelyezett dekoráció, a padsor, stb vezeti a szemet a képeken, és a fotós is ezeknek és az eseménynek megfelelően komponál, de mindez hiába, ha az egységből itt ott kikandikál egy-egy (esetenként akár tucatnyi) magasba nyúló kéz, egy- egy mobiltelefon, tablet. Ugye milyen szép is az igyekezet…, csak nem ekkor és nem itt. Amellett hogy nem esztétikus, az ifjú párt is zavarhatja akár bevonuláskor, akár utólag, hogy szeretteik csak a kijelzőn keresztül figyelték őket, így az áhítat, szeretet helyett, erős koncentrációt látnak az arcokon. Ráadásul mindez technikailag rontott, hibás képeket is eredményezhet. Eszközeink lehetővé teszik, hogy a környezeti fényt használva, vaku nélkül fotózzunk. Amikor a fényképezőgépet az adott fényviszonyokhoz beállítjuk, és valaki rávakuzik közvetlen közelről pld a bevonuló menyasszonyra, olyan nem kívánt többlet fényhez juttatja a témát, amivel kukába küldi az adott képet. Pont olyan helyzetben, ahol minden pillanat, lépés kifejezetten fontos, és megismételhetetlen.
Kellemetlennek érezheti a pár az említett szituációt, ahogy a fotós is ha rendszeresen megfeledkeznek róla, elé állnak, nem működnek együtt, stb., ami szintén a menyasszonnyal és vőlegénnyel szemben is tiszteletlenség.
Az előzetes találkozók során minden alkalommal megemlítem ezt a problémát az ifjú párnak, és a tapasztalatom az, hogy egyre inkább megértik a súlyát, és nyitottak a kulturált megoldásokra.
Egy tapasztalt vőfély, vagy ceremóniamester a kellő határozottsággal megkérheti a násznépet a szertartások előtt, hogy ilyen értelemben is tartsák tiszteletben a szolgáltatók munkáját.
Megoldás lehet pld a szertartások helyszínén elhelyezett figyelemfelhívó tábla: „Kérjük, némítsák le telefonjaikat, és a szertartások során NE készítsenek fényképeket!”
Emellett jó ötletnek tartom, ha az ifjú pár már a meghívókban kéri erre a vendégeket, egy-egy udvariasan megfogalmazott mondattal.
Egy szó mint száz, remélem kérhetünk figyelmet (a videósok nevében is szólva), és felnőttekhez méltó, felelősségteljes együttműködést a szertartásokon, segítve és támogatva a munkánk, azoknak az érdekében, akik miatt mindannyian ott vagyunk ama jeles napon!
