…avagy, mi a különbség, és mire is van szükségem?
„Megkérték a kezem. Esküvőt kell szervezni. Atyaég mivel is kezdjem? Kell egy lista. Vendégek, ruhák, cipők, dekoráció, és múltkor Rita esküvőjén olyan szépen beszélt az anyakönyvvezető. Fel is hívom, hogy melyik kerületből jött. Nem is anyakönyvvezető volt, hanem szertartásvezető? Ő jobb? Vagy csak más? Most akkor melyik legyen? Ismerős a szituáció?”
Sokaknak biztosan.
A szertartásvezetők, már több mint egy évtizede legálisan köztünk élnek, csak sokszor észre se vesszük, hogy találkozunk velük.
Mi ennek az oka?
Hogy pont ugyanúgy néznek ki, mint az anyakönyvvezetők, csak nem egy hivatal berkein belül állnak és mondják el a szövegüket, hanem bármilyen helyszínen megjelennek az ifjú pár kedvéért. Picit rejtegetett szakma ez. A párok még manapság is ritkán vállalják fel, hogy a nagy napra nem az igazi hivatalból érkező anyakönyvvezető adja össze őket, hanem a formaságokat már elintézve egy szertartásvezető teszi ezt meg.
Miért hívnak szertartásvezetőt?
Ennek több oka is lehet. Manapság egyre gyakoribb, hogy egy esküvő alkalmával a vendégeket nem utaztatják meg a szertartás és a vacsora között. Egy helyen szeretnének lebonyolítani mindent, ezért is egyre divatosabbak azok az éttermek és rendezvényházak, melyek saját gondozott kerttel rendelkeznek. Vannak olyan települések, sőt nagyvárosokban olyan kerületek is, ahol a területileg illetékes anyakönyvi hivatal, nem járul hozzá egy külső helyszínen való megjelenéshez. Az is előfordul, hogy hozzájárul, de ennek nagyon magas árat szab. Így hát nem marad más választásunk, mint vagy kifizetni az önkormányzatnak a meghatározott összeget, vagy lemondani dédelgetett álmainkról. Pontosan ez az a piaci rés, melyben egy szertartásvezető meg tudja menteni a helyzetet.
A szertartásvezető nem jobb, vagy rosszabb, mint egy anyakönyvvezető. Egész egyszerűen két nagyon hasonló, mégis rendkívül különböző szakmáról beszélünk.
Az anyakönyvvezető tisztviselői, hivatalnoki feladatot tölt be. Közreműködésével hivatalos házassági kötelék jön létre, de ennek meg kell felelnie a törvényi előírásoknak és ezek feltételeit meg is vizsgálja. Bár a szertartásnak, melyet vezet, ünnepélyesnek kell lennie, a szövege kötött, azon a pár kérésére sem változtathat. Nem is igen lenne rá lehetősége, hisz nagyon sok szertartást vezet rövid időn belül, ráadásul nincs is arra kínálkozó alkalma, hogy olyan kapcsolat alakíthasson ki a párral, hogy professzionálisan személyre tudja szabni a szertartás szövegét. A munkáját főleg adatrögzítés és adatszolgáltatás teszi ki. Időbeosztása és területi illetékessége is megkötött, így az esküvő kitűzött időpontjától nem térhet el, akkor sem, ha nincs még készen a menyasszony, nem érkezett meg a nagymama stb. és más helyszínen sem jelenhet meg, mint amit az illetékességébe tartozik. Az anyakönyvvezetőt az esküvő előtt az aktuális törvény által meghatározott időn belül értesíteni kell a házassági helyéről és időpontjáról, és ebben változtatási lehetőségünk később már nagyon korlátozottan lehet.
Ezzel szemben a szertartásvezető egy szolgáltató. Feladata a házasságkötés levezénylése, ezzel viszont hivatalos családi kötelék nem valósul meg. A szertartásvezetőnek sem területi, sem időbeni korlátai nincsenek. Bármikor szerződést lehet kötni velük, akár az esküvő előtt egy héttel is, ha még van szabad kapacitásuk. Mivel területileg sincs megkötésük, a világ bármely pontján meg tudnak jelenni a pár kedvéért. Magyarország szerencsére sok jó szertartásvezetővel rendelkezik, így a pár szabadon kiválaszthatja, azt a személyt, aki számára a legszimpatikusabb, akiről tényleg el tudja képzelni, hogy azt az esketést vezeti majd végig, legyen az akár megható, akár vicces, amire mindketten vágynak, és amit biztosan nem fognak sohasem elfelejteni. Szövegezésük nem kötött, bár a legtöbb szertartásvezetőnek van egy szöveg váza, melyre felépíti a teljes ceremóniát, de ez a pár számára szabadon változtatható, bizonyos részek elhagyhatóak, és akár át is írhatóak, ezzel még személyesebbé, bensőségesebbé tehető egy szertartás. A szertartásvezetők időben esetenként rugalmasabban tudják kezelni a változásokat. Ugyan hivatali időpont nem köti őket, de előfordulhat, hogy egy napra több szertartásuk is esik, így hosszabb, akár 15-30 perc csúszás is még beleférhet, de több biztosan nem. Megjelenésüket illetően általában hasonlóan néznek ki, mint az anyakönyvvezetők. A ceremóniára elegánsan érkeznek, és rendelkeznek piros-fehér-zöld szalaggal is, mely körbefut a felsőtestükön.
De itt fontos újra megjegyeznem, hogy hivatalos esketést nem tudnak végezni.
Ha a nagy napra a pár szertartásvezetőt hív, előtte (bármikor) két tanúval mindenképpen fáradjon be az anyakönyvi hivatalba, hogy a hivatalos házasságkötés is megtörténjen, különben házasságuk nem lesz törvényileg érvényes. A területileg illetékes anyakönyvi hivatalban munkanapon, munkaidőben ezt díjmentesen megtehetik, ha nem kérnek plusz szolgáltatásokat (zene, pezsgő, virág), és a pár legalább egyik tagja be van jelentve abba a kerületbe, vagy az adott településre, ahol elvégzik a hivatalos esketést.
Miért félünk még mindig a szertartásvezetőktől?
Főleg az idősebb generáció fogadja nagyon nehezen, hogy a hivatalos házasságkötés nem ott és abban a pillanatban történik meg, és színjátéknak tartják a ceremóniát. Az esküvőjén senki nem szeretne idősebb családtagokkal, főleg szülőkkel konfrontálódni, ezért vagy anyakönyvvezetőt hívnak, vagy titokban tartják, hogy ott és akkor nem a hivatalos esketés történik meg.
Szertartásvezetőként el kell, hogy mondjam, nagyon sok olyan házasságkötést vezettem végig, ahol páron és a tanúkon kívül senki nem tudta és tudhatta, hogy itt nem a hivatalos esketés folyik. Pont a szülők és a nagyszülők jelennek meg zömmel a gratuláció után, hogy megköszönjék a munkámat és elmondják, hogy sosem hallottak anyakönyvvezetőt ilyen szépen beszélni. Persze ilyenkor szívesen elmondanám, hogy én szertartásvezető vagyok, de a titoktartás köt, így nem tehetem. Az is előfordul, hogy a pár hivatalosan nem is szeretne házasságot kötni. Egyszerűen arra vágynak, hogy a családjuk és a barátaik körében megünnepelhessék a szerelmüket, és ennek ezt a formáját választják. Felveszik a szép ruhát, meghívnak mindenkit, lezajlik a szertartás, aztán vacsora és a buli. Szóval minden ugyanolyan, mint egy megszokott esküvő esetén, és ők onnantól valóban házastársként élik életüket, csak a törvény nem ismeri el őket társként. De sokszor nem is fontos ez.
A házasság sikerességét sohasem az határozza meg, hogy milyen volt maga a szertartás, vagy az esküvői buli, ettől függetlenül a menyasszonyok igen nagy százaléka jogosan vágyik arra, hogy ne csak egy klisé legyen az a mondat, hogy „ez volt életem egyik legszebb napja”.
A szertartásvezetők és az anyakönyvvezetők mind ezért dolgoznak, minden egyes nap.
A választás lehetősége minden pár számára adott.
Lendvai Nikoletta
Szertartásvezető
